Egy városban élünk, egy helyre járunk,
mégis egymás szeméből semmit se látunk.
Egymáshoz szólunk, egy nyelvet beszélünk,
mégis az egészből semmit sem értünk.

Ha egyszer majd egymás szemébe nézünk,
és azt látjuk, hogy semmitől se félünk.
Mikor a gondolatunk majd összeforr,
a világ kifordul majd magából.

Egy volt az álmunk, egy volt a vágyunk,
mégis az egészből semmit se látunk.
Már megtanultunk, egymástól félni
és ezt a rendszert kiszolgálva élni.

Ha egyszer majd egymás szemébe nézünk,
és azt látjuk, hogy semmitől se félünk.
Mikor a gondolatunk majd összeforr,
a világ kifordul majd magából.

Vakon megbízunk a politikában,
ezért nincs szavunk már a nagyvilágban.
Elvesznek majd tőlünk mindent, amit féltünk,
ezzel érik el majd, hogy rettegve éljünk.

Ha egyszer majd egymás szemébe nézünk,
és azt látjuk, hogy semmitől se félünk.
Mikor a gondolatunk majd összeforr,
a világ kifordul majd magából.

Addig ne várj semmit az élettől míg úgy élsz, mint egy birka.
Kit a vágóhídra hajtanak mégis állsz csendben a sorban.
Ha neked elég, hogy mások parancsát vakon hajtod végre,
akkor hiába nézel fohászkodva fel a kék égre.

Elfelejted az összes gondodat,
így hal meg minden fontos gondolat.

Csak menj és éld az életed ahogy neked előírják,
tarts be minden szabályt és közben szidd a szemét kormányt!
Elvégezd majd azt, amit ők elvárnak tőled,
most már akár rád is szórhatják az anyaföldet.

Elfelejted az összes gondodat,
így hal meg minden fontos gondolat.

Gyereked született fizess! Etetni akarod fizess!
Óvodába járatod fizess! Ha oktatni akarod fizess!
Fogd be a pofád és dolgozz még fizess többet ez még nem elég!
Ez a születéstől a halálig él újrahasznosított emberiség!

Dolgozni jársz adót fizess! Ha vállalkozol adót fizess!
Ha zabálni akarsz hát fizess! Mindenért fizess csak fizess!
Fogd be a pofád és dolgozz még fizess többet ez még nem elég!
Ez a születéstől a halálig él újrahasznosított emberiség!

Orvoshoz mennél fizess! Igazság kell hát fizess!
Hivatalba mennél hát fizess! Életben tartunk csak fizess!
Beteg vagy már és haszontalan gyógyszerre költsd el, amid még van!
A temetést fizesd, ha eljön a vég, újra hasznosított emberiség!

Nincs pénzed akkor is fizess! Majd adunk hitelt csak fizess!
Eladósítunk te csak fizess! Miénk lesz mindened hát fizess!
Fogd be a pofád és dolgozz még fizess többet ez még nem elég!
Ez a születéstől a halálig él újrahasznosított emberiség!

Beteg vagy már és haszontalan gyógyszerre költsd el, amid még van!
A temetést fizesd, ha eljön a vég, újra hasznosított emberiség!
Fogd be a pofád és dolgozz még fizess többet ez még nem elég!
Ez a születéstől a halálig él újrahasznosított emberiség!

Feladom elveim,
feladom barátaim.
Mindent abba hagyok,
ha munkát kaphatok.

Dolgozom éjjel is,
dolgozom vasárnap is.
Ha kell tizenkét órát.
Ne fizess túlórát!

Nem sztrájkolok soha,
aki lázad az ostoba.
Elveszti mindenét,
a nyomorult életét.

De én lojális leszek.
Ebben a rendszerben hiszek
és ha keményen dolgozok,
életben tartanak a doktorok.

Nyugdíjam lesz talán,
majd 50 év után.
Ha addig élek még,
kenyérre lesz elég!

De most kell a minimálbér,
amit fizetsz az életemért,
mert dolgoznom így muszáj,
reggel hív a gyár!

A valóság rémületbe ejt,
az emberiség mindent elfelejt.
A tisztességről a családról,
egy szeretet teljes világról.

A pénz hatalma lett a valóság,
az embereket elönti az adósság.
Háborúba kergetik a világot,
vége mindennek nem látod?

Lett autód, gyereked, lakásod,
sok valóra nem váltott álmod.
Mikor végig nézed a híreket,
érzed sokkal jobb a te életed.

Nekik nem számít, hogy kelet vagy nyugat.
Csak dőljön a lé, a nép hiába ugat.
Őket lecsendesíti a rendőrség,
a vízágyú és a gumilövedék.

Nekik dolgozik az egész világ,
a pénzüket már nem is számolják.
Gőgösek és cinikusak,
azt mondják: „Pénz beszél, a kutya ugat.”

Ha kell hát veszett kutyák leszünk.
Az uraságnak neki megyünk.
Átvágjuk a torkukat,
a munkásosztály így mulat.

Ők irányítják a politikát,
a rendőrséget és a maffiát.
A médiával butítanak,
a pénzükkel sakkban tartanak.

Kezükben minden fegyvergyár.
A munkásnak csak az éhbér jár.
Ha kell háborúkat szítanak
és családokat kiirtanak.

Ha kell hát, megyünk az utcára.
Sztrájkolunk a gyárakban.
Felgyújtjuk a pénzetek.
Kapitalizmus ég veled!

Csak néhány élet volt,
nem számított neked.
Sosem láttad őket,
lehettek nők vagy gyermekek.

Az országodnak zászlaja,
a magasban lobog.
Az ártatlanok szíve,
többé már nem dobog.

Az elnököd azt mondta,
a hazádért teszed.
A világ másik végén vagy,
hát nyisd ki a szemed!

Nem szolgálsz semmi mást,
csak a tőkés hatalmat.
Ne hagyd, hogy kimossák,
végleg az agyadat!

A monitoron keresztül,
csak néhány apró pont.
Egy asszony lent a szíve alatt,
gyermeket hord.

Egy gombnyomásra vagy attól,
hogy gyilkos legyél,
de tagadd meg a parancsot
és inkább hős legyél!

A háború csak nyomort
és pusztulást jelent.

Testem mérgezik a lelkem már halott,
kelet európai fiatal vagyok.
Boldogságom ára a vakság,
így nem látom, hogy az élet rabság.

Jövőképem elvették,
lehetőségem nincsenek,
rém álmail valóra válnak,
egy beteg testben szenvedek.

Nem emlékszünk kik is voltunk,
szép emlékeink elvették.
Egykori társainkat,
örök ellenséggé tették.

Hazugságok tengerében,
felnőtt generáció,
készen kapott gondolatok,
a szabadság csak illúzió.

Csak spekuláltok és manipuláltok,
semmire nincsen gondotok.
Milliók élnek kint az utcán,
bizonytalanok az otthonok.

Squat the world! Squat the world!
Foglaljuk el az egész világot!
Squat the world! Squat the world!
Teremtsük újra a boldogságot!